Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia! Az új út nem mindig különbözik nagyon a régitől. A 40 feletti sikeres pályaváltásoknál sokszor látható, hogy a korábbi tapasztalatok is beépülnek az új életpályába.

Koskovics Éva, korábban közgazdászként dolgozott. A tanácsadás nem állt messze a jelenlegi hivatásától, hisz a tanácsadó is emberekkel dolgozik, a szakmai tudás mellett pedig figyelembe kell venni ezen a területen az üzletfelek szempontjait, sokszor támogatni kell őket a megvalósításban.

Az utóbbi 4 év történéseiről kérdeztem Koskovics Évát, aki jelenleg coachként dolgozik.

KM: Éva, korábban mivel foglalkoztál?

KÉ: A leghosszabb időt a Pénzügykutató Rt-ben töltöttem, tanácsadási területen. Az egy izgalmas korszak volt, sok cégnek dolgoztunk, változatos feladatok, kihívások, izgalmas időszakban. Aztán a gyerekeim születése után sok dolog átalakult, úgy döntöttem, megpróbálom önállóbban, saját vállalkozás keretei között folytatni a karrieremet, elsősorban azért, hogy a gyerekekkel is tudjak elég időt tölteni. Ez valamennyire sikerült, de amikor nagyon hektikussá vált, visszamentem teljes állásba, egy multihoz. Ott viszont megint jött a másik véglet, a látástól vakulásig való munka, a stressz, a rohanás. Később jött ez a francia cég, ahol akár valamennyire megtalálhattam volna a középutat (6 órás állás), ha a körülmények nem alakulnak úgy, ahogy.

KM: Mikor váltottál?

2012-ben (49 éves voltam) a francia cég, ahol közgazdászként dolgoztam, kivonult Magyarországról. Már egyébként is éreztem, hogy nem élvezem az üzleti élet velejáróit, kifejezetten zavart, hogy egész nap ültem egy irodában a monitor előtt és sokat idegeskedtem. Éreztem, hogy ha nekem ezt kellene még hosszú távon csinálni, rámenne az egészségem, az idegrendszerem. Voltak benne jó dolgok is, izgalmas kihívások, de egyre inkább éreztem, nekem nem a profit növelésével, az adók optimalizálásával és az Excel táblákkal van dolgom, hanem sokkal inkább az emberekkel.

KM: Pontosan mivel foglalkozol jelenleg?

KÉ: Vezetői coaching, team-coaching, egyéni ügyfelek, szervezetfejlesztés, élménytáborok szervezése, céges tréningek. Továbbá részt vettem egy izgalmas tehetséggondozó programban, a Templeton Programban, ami egy pilot project, kiemelkedő kognitív tehetségű fiatalokkal dolgozunk egy éven keresztül. Ez egy váratlanul jött program, inkább ajándékként, élményként éltem meg, mint munkaként. Itt alapvető kiindulópont az a fajta értékrendszer, az a hozzáállás, amelyet az üzleti életben, a vezetőkkel dolgozva általában rengeteg energia árán, kisebb-nagyobb sikerrel tudok átadni, közvetíteni.

KM: Mi volt az oka, hogy 40 felett munkát váltottál?

KÉ: Ilyen szempontból én elcsúsztam az átlagtól. Fiatal közgazdászként nagyon jókor kezdtem a pályát, rengeteg volt a lehetőség, jól indult a karrierem. A gyerekprogramot viszont úgy alakult, hogy későn kezdtem, 35 és 39 éves koromban születtek a gyerekeim. Így amikor más már karriert váltott, akkor én így oldottam meg a kivonulást és a munka felváltását egy sokkal örömtelibb és már nagyon vágyott tevékenységgel. Viszont aztán megtapasztaltam, hogy 40 felett, két kisgyerekkel, Nagykovácsiból bejárni napi szinten a fővárosba, az nagyon nehéz, önmagában is stresszes dolog. Pláne, ha közben ráébred az ember, hogy csömöre van az üzleti világtól, egyszerűen semmi porcikája nem vágyik arra, hogy pénzügyekkel, jogszabályokkal, pláne, politikailag is vezényelt döntések következményeivel foglalkozzon. Mivel a pszichológia mindig érdekelt, a tanácsadási munkák során mindig élveztem azt, amikor közösen kerestük a megoldásokat, mindig szívesen ismerkedtem, beszélgettem emberekkel, ezért amikor hallottam a coachingról, felkeltette az érdeklődésemet, aztán később rájöttem, ezt nekem találták ki.

KM: Beszélj a nehézségekről!

Koskovics Éva, coach

Koskovics Éva, coach

KÉ: A nehézségek leginkább abban vannak nálam, hogy korábban soha nem voltam arra rászorulva, hogy piacot is magamnak biztosítsak, ügyfeleket is magamnak keressek. Valahogy mindig jöttek a lehetőségek, mindig volt egy főnököm, néhány kollégám, akikkel együtt dolgoztam. Most pedig alapvetően mindent magam kellene hogy csináljak, a programok kidolgozásától kezdve a munkaszerzésem és a brand-építésen át az adminisztrációs teendőkig. Vannak munkák, amelyeket többen csinálunk, vannak jó szakmai kapcsolataim, kooperációk, de elsősorban a magam cégében, a magam dolgaiért felelek, azokon kell gondolkodnom napi szinten. És a sales-es feladatokat nagyon nem szeretem. Azokat nem nekem találták ki. Az is nehézség, hogy a coaching nem része még nálunk az üzleti kultúrának. A nagyobb cégek, a multik, a bankok alkalmazzák, de oda nehéz bekerülni, ott nagy a verseny. A kisebb cégek általában véve nem értik még ennek a jelentőségét, bizalmatlanok a coaching iránt, más az értékrendszerük, nem látják be, mennyire fontos a humán faktor. Nem értik, hogy mekkora szerepe van az emberi oldalnak a működésben és ahhoz, hogy elégedettek lehessenek a csapatukkal, nem elég a régi módszereket alkalmazni.

KM: Ki segített, mi adott erőt a változtatáshoz?

KÉ: Ha a férjem és azok, akik jól ismernek, nem támogattak volna, nem biztos, hogy ilyen kitartó vagyok. Volt egy-két megingásom, volt, hogy nem hittem magamban, de akkor mindig érkezett valami megerősítés, illetve végig éreztem, hogy ez egy nagyon jó dolog, ebből még sokan sokat tanulhatnak, profitálhatnak. Ez valójában egyfajta szemléletmód is, amint már mondtam, egy értékrendszer. A nyitottság, a bizalom, a fejlődésbe vetett hit értékrendszere. Itt fontos az együttműködés, az együtt gondolkodás, egymás inspirálása, és annak elfogadása, hogy nincsenek merev szabályok, mindenkinek a saját útját kell megtalálni, akkor lehet sikeres akár mint magánember, akár mint cégvezető, mint cég.

KM: Kérlek búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!

KÉ: Kicsit leegyszerűsítésnek érzem ezt az idézet-divatot, ugyanakkor látom, hogy hatásos tud lenni. Én rengeteget olvasok, a munkám során sokszor használok irodalmi példákat is, ha fogékony rá az ügyfél, gyakran ajánlok olvasnivalót is. Ennek köszönhetően mégiscsak gyűjtöm a magam kedvenc idézeteit, irodalmi és szakmai írásait. Ha rövid és velős, illetve a témába vágó idézetet akarok, akkor talán ezt hoznám ide:

„Ha arra vágysz, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell, sosem fogod elkezdeni, mert a dolgok sosincsenek pontosan úgy, ahogy lenniük kell. Kezdd el, és miközben csinálod, miközben haladsz, helyükre teszed a dolgokat, úgy, ahogy lenniük kell.” (E.Wheele)

KM: Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történeted Éva!

Koskovics Éva honlapjai:
www.kokart.hu, www.treevision.hu; http://smart-business-coachok.hu
Blog: http://lelkizona.blog.hu/tags/coach_co ; www.coachco.blog.hu

Ha segítségre van szükséged, szívesen váltanál, de nem tudsz dönteni, nem vagy tisztában a képességeiddel, szívesen kapnál megerősítést, próbáld ki a DÉT módszert.

Digitális Életpálya Térkép

DÉT – Digitális Életpálya Térkép – módszer

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/151292868712606852/

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: