A változásnak sokszor ellenállunk, mert nem tudunk kilépni a komfortzónánkból. Félünk az ismeretlentől, a változástól. Félünk a kudarctól, meg nincs elég önbizalmunk se belekezdeni. Ha meg nem kezdünk bele, mitől lenne önbizalmunk.

Sokan a lehetőségeiket sem látják. Csaknem olyan ez, mintha ködben botorkálnánk.

Az idei síelésem több olyan tapasztalással szolgált, amelyet szeretnék veletek megosztani, ugyanis nagyon jól modellezhetők azok az érzelmek, amelyek visszatartanak a változások beengedésétől. A megoldások pedig alkalmazhatók az élet tágabb területén is, mint a sport.

Fiatal felnőttkoromban tanultam síelni. Mondhatom azt, hogy bármilyen pályán le tudok jönni és ha belejövök, mondjuk a második napon már élvezem a síelést. Azonban napok óta olyan köd van a pályán, hogy az orromig sem látok. Görcs szorítja össze a gyomromat, ha arra gondolok, hogy le kell csúsznom a mélybe. Bizonytalanságot érzek, félek. Bajom történik, ha nem látok semmit. Három éve eltörtem a csuklómat, amikor kiszálltam a síliftből. Félek, hogy újra megtörténik. Ezek azok az érzelmek, amik a fejemben kavarognak.

Száguldás ködben?

Mi segít, hogy újra megtapasztaljam a száguldás semmihez sem hasonlítható élményét? Ködben nehéz száguldani, de előrejutni azért lehet. És persze lehet nem elindulni! Ez esetben nem lesz száguldás, még lépegetés se.

– Nem megyek gyorsan, csak annyit csúszok, amennyit biztonságosnak érzek. Kis lépésekben, hogy belássam az előttem álló utat. Ez esetben nincs száguldás, de szépen, egyenletesen megyek lefelé a pályán, haladok. Amikor már az orrom helyett 10 méterre is ellátok, gyorsítom a tempót.

Nem látom a pályát, az utat sem, amerre mennem kell. Hogyan maradhatok irányban? A sípálya szélét cölöpök mutatják, ezek túloldalán a szakadék várhat.

Van vezetőm, akiben maximálisan megbízom. Előremegy és megvár. Mondja mire vigyázzak út közben, tanácsaival segít. Így nagyobb biztpnságban érzem magam, mintha egyedül mennék.

Nézzük mit tanulhatunk ebből!

Használjuk korábbi tapasztalatainkat, az átélt élmények, sikerek, kudarcok a későbbiekben is motorként, vagy korlátozó hiedelemként működnek. Tudatosítással a korlátozó hiedelmek is átalakíthatók.

A sikerek, az élmények, a megelégedettség a „száguldás”, „minden jól megy”, „jutok előre” élményével ajándékoznak meg bennünket. Kompetens vagyok, meg tudom csinálni. Az önbizalmam nőni fog, hisz csinálom, sikerül!

Valahol a Krvavecen

Valahol a Krvavecen

Amikor változtatni szeretnél sokszor nem látod a lehetőségeidet, olyan, mintha ködben tapogatóznál.
Naná, hogy nem mersz változtatni, amíg a köd nem oszlik! Sokan már itt megrekednek. A fejükben káosz, nem tudják eldönteni merre van az előre. Toporognak egy helyben, sehol sem jó, vagy hova is vágysz? Nem is igazán tudod.

Hogyan jutsz előre, ha “ködös” a jövő?

1. Járj utána, beszélj másokkal, kérj segítséget! Tájékozódj a lehetőségeidről! Mindig van választás, még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is!

2. Ha van melletted támogató, aki drukkol neked sokat segít. Ha szakszerű segítséget kérsz, ha tanácstalan vagy, tisztázza az igényeidet, mutatja neked az utat. Ha nem látod a veszélyeket előtted megy, megmutatja a „cölöpöket”, amelyek mutatják az utat, amely mögött szakadék rejtőzik. Megmutatja hogyan kerülheted el a veszélyeket.

3. Ha már elindultál, lassan haladj. A lassan járj, továbbérsz alapelvei alapján. Bontsd fel kisebb lépésekre a célodhoz vezető utat. Ahogy egy lépést megteszel, állj meg, örülj neki. Már itt tartasz, jöhet a következő lépés.

4. A múltad sokszor akadályoz. A korábbi rossz élmények félelemmel tölthetnek el és ez megszólaltathat negatív hangokat a fejedben. Ezen lépj túl, mert nem tudsz elindulni!

Tekints vissza Te is a tapasztalataidra! Találd meg az analógiáidat, meríts erőt a múltadból!
Ami egyszer már bevált, más helyzetben is alkalmazhatod!

Ha segítségre van szükséged keress meg. Mutatom az utat!

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: