A komfortzóna elhagyása a legtöbb embernek csak külső kényszerítő tényezők hatására sikerül. Igaz, hogy a váltás már érik, de nem lépünk. Ez történt Egyedné Anna esetében is.

Egyedné Anna

Szociális munkásként, családsegítőként dolgozott, amikor 2013-ban, 52 éves korában megszűnt a munkahelye. Választhatott. Vagy nekiáll munkahelyet keresni a szomszéd településeken, vagy megpróbál abból megélni, amit 2 évvel korábban elkezdett, az ékszereiből.
Anna a természet szerelmese kislány kora óta. Ma a természet kincsestárából alkot gyönyörű ékszereket.

KM: Anna! Kérlek mesélj a jelenlegi munkádról!

EA:  Alkotok. Örömet szerzek.
Amit most csinálok, nem tudom munkának nevezni. A hobbim lett az a tevékenységem, amiből bevételem származik.
Ma már van másfélszer annyi bevételem, mint a korábbi munkahelyemen volt a bérem. Úgy gondolom, hogy elég lenne a megélhetésemre. Ez azonban más számára nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint nekem. A férjemmel élek, így sokkal könnyebb a beosztás, megélhetés.
Az alkotás a mindennapjaim része. A körülöttünk lévő apró csodákat foglalom be és alakítom viselhető, szerethető ékszerré. A természet inspirál, szinte minden alkotásban benne van valamilyen módon.
Gyűjtöm hozzá a leveleket, virágokat, fa darabokat, ásványokat, csigaházakat, terméseket.
Mindig újabb és újabb ötlet jut eszembe.  Megvalósításuk sok türelmet, gyakorlást, kísérletezést és nem utolsó sorban időt vesz igénybe.
Most éppen az ezüstöt próbálom megszelídíteni. Ezért ötvösnek tanulok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                   
Egyedné Anna ékszerei: www.danaekszer.hu

KM: Mi volt az oka, hogy nem az eredeti szakmádban próbáltál újra elhelyezkedni?

EA: Döntés előtt álltam.  Kereshettem volna máshol szakmámban állást.  Akkor már foglalkoztam ékszer készítéssel és láttam, hogy szeretik az emberek a dolgaimat.  Egyik vevőm lelkendezve újságolta, hogy mióta a kis virágos medált viseli, azóta észreveszi a növénykéket, vadvirágokat. Ha csak néhány emberrel történik ilyen változás, akkor az már nagy öröm számomra és igazolása annak, hogy ezt kell folytatnom a jövőben is.

Aztán elmúltam 52 éves, ezért az irány váltásra alkalmas idő a most vagy soha. Sokféle érzelem kavargott bennem: félelem, kétely, lehetőség, remény, izgalom.

KM:  Kérlek  beszélj a nehézségekről!

EA:  Az első számú nehézségem:  ÉN NEM TUDOK ELADNI
Ó, de nehezen gyűrtem le!  Kettes számú:  MENNYIT KÉRJEK AZ ALKOTÁSOKÉRT?
No ez még ma is kísért.  Nem is kicsit! A többi már csak megoldandó feladat volt.  Mindent igyekszem úgy kezelni.
Mindent meg lehet tanulni és sohasem késő elkezdeni!

KM: Ki  segített, mi adott erőt, hogy felépíts egy új vállalkozást?

EA: Elsősorban a férjem.  Első perctől kezdve támogatott. A döntés meghozatalában is és azóta is mindenben.
A gyermekeim, szüleim is támogattak. Szerencsés vagyok, mert nem kellett megküzdenem a szokásos negatív véleményekkel.

Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzásegített, hogy ma vállalkozó lehetek. Az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem, hogy a munkahely fenéken billentett.  Magamtól nem mozdultam volna, nem léptem volna ki a komfortzónámból, a langyos vízből. Minden nap örülök, hogy így élhetek.  🙂

KM:  Kérlek búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!

EA: Én most az egyik barátnőmet, Böcskey Csillát idézem:

“Kezdd már el végre, csináld!  Ami nem jó, majd menet közben javítod.”

Ez bizony sokszor átlendített már a nehézségeken.

KM: Köszönöm a beszélgetést! Sok sikerélményt kívánok az életutadon!

Ha úgy érzed, fontolgatod a váltást, nem tudod merre indulj, vagy nem mersz nekivágni, keress meg, segítek!
A módszeremről itt olvashatsz információt >>>

Digitális Életpálya Térkép

DÉT – Digitális Életpálya Térkép – módszer

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: