Az önbizalomhiány gyakran szerepel cselekvésgátló tényezőként, amikor mentségeket gyártunk magunknak. Miért nem boldogulunk? Miért nem lépünk már? Miért nem kezdünk bele már? Nem tudunk dönteni! Nem merünk elvállalni új feladatokat

Nagyon fontos, hogy mit tudunk magunkról. Tudjuk-e, kipróbáltuk-e a képességeinket? Mennyire ismerjük önmagunkat. Jól látjuk-e magunkat, ha a tükörbe nézünk? Hogyan gondolkodunk magunkról? Csak egy szerencsétlen mindig hibázó embernek látjuk magunkat, aki nem viszi egyről a kettőre, vagy kisérletező, hibákból tanuló embernek tartjuk magunkat!

A magunkról való gondolkodást, a hibás gondolati sémáink is befolyásolják, amelyek leginkább kognitív torzításból fakadhatnak. Ezek a gondolatok önmagunkról, megállapításaink a világról, gyakran tévútra vihetnek bennünket és a gondolkodásunkat torzítják. Ennek következtében láthatjuk magunkat sötét szemüvegen keresztül és hihetjük azt, hogy mi vagyunk a legszerencsétlenebb teremtések, akinek semmi sem sikerül. Ez a gondolat aztán aláássa a meglévő kicsiny önbecsülésünket is és még bátortalanabbak leszünk.

Ebben a cikkben említett néhány torzítást egészítjük most ki és keresünk megoldásokat az agy téves működésének kijavításához.

A világ összes kognitív torzítása egyetlen infografikán

Mindig fontos, hogy jól észleld, felismerd az önmagadról megfogalmazott negatív gondolataidat.

1. Kérdőjelezd meg a negatív monológjaidat, a gondolataidat, majd fogalmazd át!

  • “Azért ásítozik a hallgatóságból egy-két ember, amikor előadást tartok, mert unalmasan beszélek.”Biztos? Lehet, hogy későn feküdtek le tegnap és kevés a levegő, így az ember fia-lánya gyakran ásít, hogy oxigénhez jusson. Az a két ember, valószínűleg hajnalig fent volt. Fekszenek a padon és majd lekoppan a fejük, állandóan ásítanak.
  • “El kell(ene) már olvasnom a könyvet, amit halogatok.”Ki várja ezt el tőlem? A szüleim? Én?
    Miért kell(ene) elolvasni? Miért várom ezt magamtól? Ha az egyetemi tanulmányaim miatt támasztom magamnak ezt az elvárást, azt kell tudatosítani magamban, hogy én választottam a szakot, ennek követelményei vannak. Többek között a szakirodalom elolvasása.
  • Saját hibáink felnagyítása, vagy erényeink kicsinyítése szintén nem használ az önbecsülésünknek.
    Sikerült a nyelvvizsgánk. Nagy dolog! Már minden érettségizőnek van! Pedig sok munkát beletettünk, igaz, már elmúltunk jóval 18 évesek… Ez attól még teljesítmény!
    “Igeeen! Sikerült sokat dolgoztam érte!”
  • „Buta vagyok, mert butának érzem magam.” Az érzelmeimet ténynek fogadom el. Primitív csapda, mert önmagával indokolni valamit ellentmond minden logikus gondolkodásnak. Csípjük fülön az ilyen gondolatokat. Tudatosítsuk, ha nem szabadulunk tőlük, forduljunk szakemberhez!
  • „Nem vagyok vállalkozó alkat, nem merek belefogni a vállalkozásba.” Ilyenkor címkézünk, konkrét tulajdonság helyett az egész emberre vonatkoztatjuk a megállapítást.
    Honnan tudod, ha sohasem próbáltad! Írd át így:
    “Járatlan vagyok a vállalkozásban, ez a gondolkodás még ismeretlen nekem. Beszélek vállalkozókkal, ők hogyan gondolkodnak ugyanarról a kérdésről.”

2. Kezeld humorral!

 Ha elcsíped, hogy kezdesz negatív spirálba kerülni, üsd el humorral. Például:
Hibáztatod magad, hogy Te vagy a hibás olyanért, amihez semmi közöd, nem Te vagy a felelős érte.
„Én vagyok a hibás, hogy nem sikerült a vizsgád, mert túl sokáig beszélgettünk az este.” helyett:
„Naná hogy nem sikerült a vizsgád, hisz nem a tételekről beszélgettük! 😉 Te meg nem mondtad, hogy még tanulnod kell…”

3. Állítsd le a gondolatsort, mielőtt belemerülnél

Ha már többször is volt szerencséd ugyanazokhoz a gondolatokhoz, hamar fel fogod ismerni, hogy megint elkapott a gondolatörvény!
Az alaptalan következtetések sokszor visznek tévútra. Valaki, sokszor saját magunk ténnyé teszi a feltételezéseit, aminek semmi alapja nincs.

„Engem mindig lenéznek”, vagy „Tudom, hogy vesztesnek tartasz, akinek semmi sem sikerül” „Úgysem sikerül a vállalkozást jövedelmezővé tennem.”

Ilyen típusú gondolatok sokszor ismétlődhetnek bennünk és már az elején észrevehetjük és megállt mondhatunk, mielőtt belemerülünk. STOP! mondjuk magunkban és tereljük el a gondolatunkat.

4. Mondj magadnak pozitív megerősítést!

Sielés közben sokszor félek a lejtőn. A félelmemet önmagamat erősítő biztatással szoktam felülírni. A helyett a gondolat helyett, hogy:
„Kiszállok a felvonóból, megint eltörik a csuklóm” (Ami egyébként tényleg megtörtént…), ezt mondogatom, miközben elindulok lefelé: „Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Nyomd előre a lábad a sícipőben, így biztonságos lefelé menni.”

Fogalmazz meg a félelmeidet kioltó reális célt! Fontos, hogy pozitívak legyenek a szavak, amelyeket kimondasz magamban. Hangosan kimondva hatásosabb!

„Ma jól fog sikerülni az előadásom, már felkészültem” ahelyett, hogy: „Megint történni fog valami, rossz lesz az internet, meg a gépen nem fog elindulni a bemutatóm” (Mindenre felkészültem, nem létezik, hogy bemutató nélkül nem tudnék megszólalni!)

Ha gyakorolni szeretnéd az átprogramozást itt van Gyarmathy Éva gyakorlóanyaga .

Érdemes gyakorolni, hogy élesben jól menjen a gondolatok átformálása!
Ha kételkedsz a megoldásban, gyere, beszéljük meg a „Kapcsolj turbófokozatra” facebook csoportban!

Kapcsolódj be ugyanitt a NAGY ÖNBIZALOM kihívásba!

Források:
Pexels.com
https://divany.hu/eletem/2017/12/17/a_vilag_osszes_kognitiv_torzitasa_egyetlen_infografikan/
Gyarmathy Éva: Amikor az agyad hazudik

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: