Nem jó, ha rágódunk a múlton. Az idő kerekét már úgy sem tudjuk visszaforgatni. Viszont igenis gondolkodjunk a történteken. Még pedig a „tanulom magam” nézőpontjából. Szakmai életutunk vargabetűi magyarázatot nyerhetnek.

Nézzünk példákat, hogy világos legyen.

 Egy késés következtében nagyon kényes helyzetbe kerültem a tanári pályám elején. A késés körülményeire már nem emlékszem. Nem lehetett a késére nyomós okom, ha már elfelejtettem… Abban az időben még (ma meg már…) tanfelügyeleti rendszer volt. Szakfelügyeletet kaptam és bizony elkéstem az órámról. A föld alá süllyedtem szégyenemben. Nem lett következménye az esetnek, de ennek a késésnek a tanulsága örökre megmaradt.

Ma már nem rágódom ezen, hogy mi lett volna, ha pontos vagyok… Tény, ma már ha fontos találkozóm van fél órával előbb o tt vagyok! Megváltoztattam az időhöz való viszonyomat e kellemetlenség következtében. Ma már PONTOS TUDOK LENNI, ha akarok.

 A másik példa egy ismerősöm története. Rékát elbocsátották a munkahelyéről, leépítés miatt. Belekerült az öt ember közé, akit elküldtek. Főnöke szerint nemhogy 200%-on nem teljesített, de a munkaidő felét sem töltötte ki hasznos tevékenységgel. Rékát nagyon megviselték az események! Idős szülei miatt még dühösebb volt, nagy fájdalmat okozott ezzel a szülőknek. Dühe évekig tartott, addig mindenképp, amíg nem talált munkát. Mindig másokat hibáztatott, nem kereste az ügye tanulságait. Mit tanulhatott volna belőle?

– Nem dolgozik elég keményen…,
– Nem menedzseli eléggé magát, visszahúzódó természet, nehezen boldogul,     még azt is eltitkolja, amit valójában csinál…
– Unalmas a munkája, nem tud lelkesedni érte – ezért aztán visszafogja a teljesítményét, csak annyit dolgozik, amennyi a minimumhoz kell…
– Túl sokat kávézik és pletykázik a konyhában, ezért mások rosszindulatát is kiváltja…

 Megannyi lehetséges ok, a következtetések levonása minden bizonnyal előrevisz. A következő munkahelyén sikeresebb lehet (ne)!

Pedig – hibáinkat elfogadni és tanulni belőle a legnagyobb kihívás az életben!

Annamária kereste a helyét. Keményen dolgozó vállalkozó, fiatal létére megáll a saját lábán. Nyelvet tanít, tanítványai kézről-kézre adják, sikerként éli meg, hogy nincs szüksége hirdetésre. Mégis hiányzik az életéből valami. Valami, amit célnak neveznek, ami értelmet ad az életének. A 4 alkalomból álló DÉT folyamatban  jöttünk rá együtt a megoldásra. 20 éve táncol, szerelme a tánc, de még eszébe sem jutott, hogy ami számára kikapcsolódást, feltöltődést hoz, trénerként duplán lehet hasznos. Összekötheti a két szerelmet – a táncot és a tanítást. Sokszor segít az előrelépésben ha összefüggéseiben tekintünk rá a múltunkra.  Váratlan meglepetések érhetnek és új ablak nyílhat a a jövő felé.

Így lesz a jövő része a múlt. Ha tanulsz belőle, jobb emberré válsz! Ha tüskeként hordozod sérelmeidet, másokat hibáztatsz a jövőd alakulása miatt, megkeseredsz. Lehetőségeid beszűkülnek, nem látsz kijjebb a mindennapok küzdelmeiből.

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: