Sokszor az idő előrehaladtával dől el a hivatásunk. Egy bizonyosság létezik, az állandó változás. Folyamatos önismeretre való törekvés, intenzív önmagunkra figyelés hozza meg a döntést, váltsunk, mert azt kell csinálnunk, amire termettünk.

Filler Ildikó

Filler Ildikó, masszőr

Filler Ildikó több mint 15 évet dolgozott, mint behajtó. Itt az utóbbi időben már felmondott hitel- és lizingszerződésekkel és ügyfélproblémák kezelésével foglalkozott. A munka jellegéből adódóan sokan azt gondolhatják, hogy ez borzasztó. Azonban Ildikót kedvelték az ügyfelek. Olyannyira, hogy nem is egyszer az ügyfelek ragaszkodtak hozzá, hogy velem egyeztessenek.

KM: Ildikó! Mi volt az oka, hogy 40 felett munkát váltottál?

FI: Egyre rosszabbul éreztem magam a munkahelyemen. Szinte minden nap elkéstem. A stressztűrő képességem egyre csökkent, kezdett fizikai szinten is jelentkezni, hogy nagyon nem jó nekem már ez a munkahely. Úgy éreztem mókuskerékben élem az életem. Hogy minden az irodában töltött óra valójában időpazarlás. Hogy én ennél többre is képes vagyok, sőt. Minden sejtem az suttogta, eljött az ideje annak, hogy váltsak. Azonban egy felvett hitel miatt nem akartam felelőtlenül egyik napról a másikra váltani, ezért igyekeztem minél pontosabb tervet készíteni, kidolgozni a jövőbeli életutam megvalósításának lehetőségeit.

A munkahelyemen egyre több konfliktusom és nézeteltérésem volt a munkatársaimmal és a főnökömmel is. Folyamatos változáson mentem és megyek keresztül. A környezetemben sokan voltak, akiket ez zavart, bosszantott vagy éppen kifejezetten ellenérzést váltott ki bennük. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy hétköznapi módon megfogalmazva: egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Vagyis romlott a teljesítményem, nem tudtam már olyan gyorsan és koncentráltan elvégezni a feladataimat.

KM: Hogyan jöttél rá, hogy mibe fogj?

FI: Korábban sok olyan dologgal foglalkoztam, ami ahhoz segített hozzá, hogy jobban megismerjem önmagam. Érdekelt nagyon, hogy miért úgy működöm, ahogy. Hogyan tudnék változtatni azon, ami nem tetszik, mit tehetek azért, hogy ne a szenvedés, a bűntudat, a bosszú vagy éppen az önsajnálat uralja az mindennapjaimat.
Érdekeltek a gyógynövények, aztán jött az agykontroll, kicsit belenéztem a scientológiába is. Jóval később pedig éveken át asztrológiát tanultam Kiss J. Zsoltnál, majd a Javasoknál. Elvégeztem több pszichodráma kurzust, jártam spirituális gyógyítóhoz, beavatást kaptam a Kriya jógába, még hozzá a 2-es szintbe is 1 év alatt (ez általában 3-4 év szokott lenni). Érdekelt az aromaterápia is. A kristályok vittek el aztán a Bach-virágesszenciák felé, így elvégeztem a Bach-virágterápiás tanácsadó képzést is.
Évekkel ezelőtt eljártam minden nagyobb szabású spirituális rendezvényre. Találkoztam azokkal az emberekkel is, akik kristálykoponyákkal járják a világot.
Tanultam hastáncolni is, és mivel nagyon hiányzott a mozgás, így két hónapja újra járok. Ráadásként pedig megtaláltam az üvegfestészetet, amiből igazán nagy szerelem lett.

Aztán kb. 2 évvel ezelőtt néha megmasszíroztam egy-egy kollégám vállát. Irodában dolgoztunk, sokat ültünk egy helyben. Az egyikük kitalálta, hogy ő el akar jönni hozzám masszázsra. Meg is beszéltük, el is jött. Persze előtte videókat nézegettem, próbáltam valamit összerakni, hogy a hátmasszázs jól sikerüljön. Akkor jöttem rá, hogy nekem ehhez van érzékem, tetszik, örömmel csinálom. Így aztán elvégeztem az első svéd-masszázstanfolyamot. A következő évben azonban ritkán volt alkalmam gyakorolni, sokat felejtettem, ezért tavaly elvégeztem még egyszer az alapképzést, de egy másik iskolában. Ezt követően igyekeztem legalább hetente, kéthetente találni egy vendéget, egy barátot, valakit, hogy megmaradjanak a tanultak. Tudtam, hogy nem az irodából fogok nyugdíjba menni, tehát szükségem lesz egy másik szakmára. Ráadásul a korábban említett exvőlegénynek felvett hitel miatt az anyagiak sem a legjobban alakultak.

Kitaláltam, hogy külföldre szeretnék menni. Így utánanéztem annak, hogy német nyelvterületen milyen masszázstípusokat keresnek és innentől kezdve célirányosan haladok. Most már megvan a talpmasszázs-talpreflexológia és az ayurvédikus indiai olajos masszázs tanfolyamokról elvégzett tanúsítványom is.

Egy szombati napon pedig kibéreltem egy szobát a Három Lótusz Masszázsműhelyben minden vasárnap, ezt követő hétfői napon pedig megkaptam a munkaszerződésem módosítását.
Két héttel ezelőtt pedig választottam egy domaint. Azóta a honlapon dolgozom, ami a www.varazserintes.hu címen érhető el és hamarosan indul a facebook oldalam is. Sőt készültem a a Black Friday-re, mert hivatalosan  2016.11.27-én már tudok vendégeket fogadni.

Várázsérintés

Várázsérintés

KM: Hol tartasz most?

FI: Kb. egy hónappal ezelőtt megállapodás született a cég és köztem, hogy közös megegyezéssel megszűnik a munkaviszonyom 2017-ben. Ebben az időszakban, mivel a munkakörömből adódó feladatok mennyisége lényegesen lecsökkent nem szükséges személyesen bejárnom az irodába.

KM: Beszélj a nehézségekről!

FI: Az idő és a türelmetlenség a legnagyobb nehézség. Egy éve tudom, hogy el akarok jutni erre a pontra, ahol most állok. Egyrészről már nagyon akartam, másrészről még halogattam volna. Nehéz hinni magamban, hogy képes vagyok kivitelezni is mindazt, amit elterveztem. Nehéz a megvalósítás. Nagyon nehéz volt a főállás mellett elvégezni a tanfolyamokat, gyakorolni, úgy szervezni az időmet, hogy jusson pihenésre, feltöltődésre is, magamra és másokra is. Egy-egy felmerülő akadály kapcsán felmerülő kételyek, hogy tényleg ezt akarom-e csinálni.

Nehézség volt az is, hogy érzelmi támogatást vártam a család tagjaimtól. Nehezen fogadtam el, hogy tőlük ilyet nem várhatok. Ők másképpen működnek.

Aztán a pénzügyi rész, hogy mikor mit fizessek ki, hogyan finanszírozzam a tanfolyamokat, a nyelvtanulást.

KM: Ki segített, mi adott erőt, hogy felépíts egy új vállalkozást?

FI: Hát… Legfőképpen az élni akarás segített. Valami ősi, belső tűz vitt egyik pontból a másikba. De persze a környezetemből is kaptam segítséget. Édesanyám van és egy öcsém. Saját gyerekem nem született. Az exvőlegényemmel történt szakítás után 2017 januárjában lesz 3 éve, hogy hazaköltöztem. Ezt követően egy éven át jártam a családsegítőbe egy ottani pszichológushoz, akiről korábban már sok jót hallottam. Tehát az első lépés a pszichikai állapotom megváltoztatása volt. Amikor már jól voltam és kitaláltam, hogy masszírozni akarok, akkor kaptam segítségként családi kölcsönt a masszírozáshoz szükséges eszközök beszerzéséhez, amit azóta már visszafizettem.
A legtöbb támogatást egy férfitől kaptam, aki nem a párom, hanem a társam. A legjobb barátom lett az elmúlt két évben. Ő mindig biztatott, amikor kimerültem, amikor már nagyon sok volt az irodai dolgokból. Rajta kívül három közeli barátnőm van, akik még nálamnál is jobban hisznek bennem, és az ő hitük is átsegített a fáradtsággal teli időszakokon.

Erőt az adott, a legfőbb motivációm lett, hogy megszabaduljak az exvőlegényemtől és a hiteltől. Mert bár, ha késve is, de fizeti, de nem tudom meddig és még 3 év van hátra a futamidőből.

KM: Szerinted milyen emberi tényezőkön múlik a siker?

FI: Hm. Emberi tényezők. Ez nehéz kérdés. Attól is függ, hogy mit tartunk sikernek. Számomra most az a siker, hogy amire vágytam megkaptam. Időt arra, hogy beindítsam a vállalkozásomat anélkül, hogy más, számomra már érdektelen feladatokat végezzek el, miközben nem kell attól félnem, hogy ha lassan érkeznek meg a vendégek, akkor nem tudom kifizetni a számláimat hó elején. Siker az is, hogy megtanultam mit kezdjek az önsajnálattal, mit a haraggal. És a legfőbb siker, hogy ki tudom fejezni a szeretetemet, az érzéseimet. De, hogy a kérdésedre is válaszoljak, szerintem a legfontosabb emberi tényező a kíváncsiság. Ez mozgatott és mozgat, visz tovább engem is. Válaszokat találni, amely aztán újabb kérdéseket vetnek fel. A világ nagy és az igazság változékony. Ma már sehol sincs az, amiben korábban hittem.
De ez a gondolat felhozott bennem még egy szót: kitartás. Tehát kíváncsiság és kitartás. Mert meg lehet állni. Bármikor. Megkérdezhetem magamtól, hogy jó felé megyek-e, tényleg ez e az, amit akarok, amikor mondjuk nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna vagy éppen csak lassabban. Néha szükséges megpihenni, megállni, átgondolni, ránézni, hogy irányban vagyok-e még. Egy jónak látszó lehetőség lehet, hogy tényleg nagyon szuper, nagyon fantasztikus, de ha valójában nem visz közelebb az általam kitűzött célhoz, akkor semmit sem ér.

KM: Kérlek búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!

FI: Az idézetet egy nem régiben látott japán filmből szeretném írni, ahol egy leprás nő, amikor érezte, hogy közeleg a halála napja, készített egy hangfelvételt annak az embernek, aki a betegsége ellenére is engedte őt dolgozni a Dorajaki boltjában és megkedvelte. (Ehhez csak annyi információ, hogy Japánban a leprásokat bezárták, nem élhettek a társadalomban, csak a peremén. Nem lehetett gyerekük, nem vállalhattak munkát, ki sem járhattak az utcára nagyjából 2006-ig, de lehet, hogy erre a dátumra nem pontosan emlékszem.) Azt mondta:

„Nem kell mindenkinek valakinek lennie. Attól még élhetünk értelmes életet, hogy nem vagyunk valakik. “

KM: Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok az új vállalkozásodhoz!

Ha benned is érik a változás, a változtatás gondolata, évek óta terveket szövögetsz, de még sem mersz lépni, keress meg! Az életút-konzultáció meghozza neked is a változást!

DÉT - Digitális Életpálya Térkép

Olvasd tovább az inspiráló történeteket, hamarosan jön a folytatás.

 

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: