Dóczi Ilona, a külföldön tanulók magyarra hangolója beszélt a „Kapcsolj turbófokozatra!” program résztvevőinek a vállalkozásindítás részleteiről, nehézségeiről és sikereiről.

Ica így mesél a kezdetekről:

Dóczi Ilona

Dóczi Ilona


„Mindig is tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem még a nyári szünetekre, amikor a hőség miatt a hűvös lakásban töltöttük a napokat. Pillanatok alatt átvarázsoltuk a konyhát tanteremmé: a hokedli megtette széknek, az ebédlőasztal pedig remekül viselte az iskolai pad szerepét. Néhány baba, plüssállat és a barátnők. Ennyi szinte elég is volt. Nagy műgonddal elkészült az ellenőrző könyv is írólapból. Rá a név és az osztály, és kezdődhetett is az óra. Ezek voltak az én első lépéseim a tanítóság felé.” Forrás: Magyarrahangolva.hu

30 és fél évvel ezelőtt indultam tanítóként, tanárként Magyarországon. Most Brüsszelben vállalkozom. Mindig alkalmazottként dolgoztam korábban. Bár a munka mellett vállalkoztam, de a fő munkámat gyerekek és felnőttek tanításával, tananyagfejlesztőként, felnőttképzési szakemberként töltöttem. Vállalkozói példa az édesapám volt, aki akkor vállalkozott, amikor még erre nem nagyon volt példa.

KM: Hogy kerültél Brüsszelbe?

DI: A férjem munkát kapott 2011-ben Brüsszelben. A lányom 10 éves volt, elősorban az oktatásáról gondoskodtam kint. Vállalkozóként olyan szegmenst céloztam meg Brüsszelben, amivel senki nem foglalkozott.. Tanulócsoportokat hoztam létre házaknál, a gyerekek otthonában, ahol magyarul tanítom a gyerekeket, vizsgára készítem fel azokat, akik Magyarországon magántanulói státuszban vannak.

KM: Voltak-e félelmeid, amikor indultál?

Igen. Aggódtam, hogy főállású vállalkozóként hogyan tudom a járulékokat kitermelni. Kint is elég nagy adóterhek vannak. Fogalmam sem volt, hogyan kell vállalkozni, bár itthon volt vállalkozó voltam egy rövid ideig főállás mellett.
Aztán Brüsszel három nyelvű ország. Angolul tudtam. Franciául tanultam, de nem volt megfelelő nyelvtudásom.

KM: Mit emelnél ki, amire figyelniük kell a kezdő vállalkozóknak?

DI: Nagy tudású, törvénytisztelő könyvelőt választottam. Indításkor nagyon fontos a jó könyvelő, aki elmondja, hogy mit hogyan kell intézni, milyen bizonyítványok kellenek a tevékenységhez, esetleg egyéb tanácsokat ad. Fontos volt az is, hogy azon a területen legyen gyakorlata, amin tevékenykedsz.

A kapcsolatok is nagyon fontosak. Jó kapcsolatépítő vagyok, még a nyelviskolában, ahol franciául tanultam, is találtam partnereket. Hosszú idő volt, mire megtaláltam a megfelelő embereket a vállalkozásom működéséhez.

Ha nem találsz olyan embereket, akikkel ugyanazon alapértékek mentén dolgoztok, akkor váltani kell.

KM: Hogyan szerezted az első tanulóidat?

DI: Olyan helyekre jártam, ahova a gyerekek szülei jártak. Hiszen nem a gyerekek a célcsoportom, hanem a szüleik. Bejelentkeztem olyan csoportokba, ahol az én célközönségem is benne volt. Figyeltem, hogy mire van igény. Piackutatásnak is nevezhetem ezt. Külföldön még inkább fontos, hogy tisztában legyél a célpiaccal. Ezekre a helyekre azért is jártam, mert a lányomnak is kerestük a barátokat, a társaságot; kettős cél vezérelt.

Keresd meg, merre van a Te célcsoportod! Van-e rá igény, amit szeretnél csinálni!
Nem csak a közösségi médiában, hanem valódi helyeken is kapcsolatokat kellett építeni, hiszen a tanítás személyes kapcsolat. A gyerekét bízza rám a szülő.

KM: Mi volt a legnagyobb kihívásod?

DI:  Belgium három nyelvű az ország. A franciát és a flamandot használják a hivatalokban. Az angollal is lehet boldogulni. Bár voltak hivatalok, ahol nem voltak hajlandóak angolul megszólalni, ez is érdekes kihívás volt, hisz franciául rosszul, flamandul egyáltalán nem beszéltem.

A vállalkozóként másféle kihívásokkal kell szembenézni, mint amikor állami iskolában tanítottam.

Ha nem vagy elég motivált, beteg a gyereked, beteg vagy, rossz napod van, akkor is csinálni kell. Magadat kell hajtani. Nincs főnököd. Neked kell a problémákat megoldani, egyedül érezheted magad éppen ezért. Fontos, hogyan osztod be az idődet. Másképpen kell strukturálni az időt vállalkozóként. Ebbe is bele kell rázódni!

Az elején, amikor indulsz, egyedül vagy. Később, ha növekedsz, lesz majd csapatod. De a stratégia kialakítása, hogy merre menj, mindig a te dolgod.

Tudnod kell, van-e elég kitartásod, ha fennakadás van. Meg kell tanulni a kudarcokat kezelni és felállni belőle. Egy szóval: fontos az önismeret is.

KM: Volt-e olyan pont, amikor azt mondtad, hogy abbahagyod?

DI: Mélyponton voltam, de abbahagyni sohasem akartam. Pedagógusvéna van bennem. Azt tanultam, ha az osztályban nagy probléma, van, akkor önvizsgálatot kell tartani. Ha rosszul sikerült a dolgozata a gyerekek nagy részének, akkor először magunkban kell keresnünk a hibát. Mindig az okokat keresem. Egy idő után elfogy az ember ideje, véges a nap 24 órája, nem lehet korlátlanul munkát vállalni. Ilyenkor be kell vonni alvállalkozókat. Kiadtam például a honlap szerkesztését, a közösségi média kezelését. Amihez nem kell a személyed, önállóan is végezhető részfeladat, kiszervezhető. Ezekkel lehet időt spórolni.
Aztán bevontam más tanárokat is. Elkezdtem egy magyar vállalkozói közösséget építeni. A gyerekeknek is fontos, hogy mást is halljanak magyarul beszélni, nem csak a szülőket, engem, a testvéreiket.

Magyarra hangolva

Magyarra hangolva

Jót tesz az előrehaladásuknak, hogy többféle embert hallanak a gyerekek. Mindenki nyer: a gyerekek is, az ismeretlenből kitörő tanárok is, és én is.

KM: Beszéljünk most a sikerekről!

KM: Milyen személyiségtényezői vannak a sikernek?

DI: Legyél hiteles!

Ne csak a szakmádhoz érts, fontos az is, hogy amit mondasz, amit teszel, legyen összhangban azzal, amiben hiszel.

Fontos a kitartás és hogy reális legyen a cél, amit kitűztél. Legyen mérhető a cél, hogy tudjuk, hogy haladunk. Mi van, ha nem érem el? Ha nem érinti a megélhetésünket, akkor semmi. A tervezés nélkülözhetetlen. Ha nem jönnek be a célszámok, legközelebb módosítani kell az úton, a módszereken.

A tervezés fontos azért is, mert vannak olyan időszakok, amikor nincs bevétel, vagy csak kevesebb, akkor tervezzünk be más munkát, esetleg más típusú bevételt.

Végül az önmotiválás is nagyon fontos. Lelkesedés nélkül nem tudunk eredményt elérni. És amit nem hagyhatok ki, az az ünneplés: a mérföldköveknél, akármilyen kicsi is a haladás, nagyon fontos. Ünnepeljük meg a sikert!

KM: Köszönöm a beszélgetést! További sok sikerélményt kívánok Neked!

Hozzászólások

Ajánlott bejegyzések: