Keresztúri-Tóth Kriszta

Sok vállalkozás úgy születik, hogy megváltozik az élethelyzet. Megszületnek a gyerekek, és ezzel egy időben jelentkezik az igény egy új terület megismerésére.

Ez a helyzet indította el a munka- és megoldáskeresés felé Keresztúri-Tóth Krisztát is, aki jelenleg párkapcsolati tanácsadással, mediációval, egyéni konzultációval foglalkozik.

KM: Kérlek beszélj az új hivatásodról!

K-T.K: Egyrészt olyan párokkal dolgozom, akik felismerték mekkora jelentősége van egy párkapcsolatban az önismeretnek, a társ megismerésének. (Ki milyen családi mintákat örökölt, ki milyen kommunikációs eszközöket használ, ki hogyan kezeli a konfliktusait?) Akiknek a kapcsolatában megcsalás történt, vagy akiknél már a válás gondolata is felmerült. Szeretnének visszatalálni egymáshoz és megújítani a kapcsolatukat. Sokszor felmerül, hogy ez lehetetlen küldetés. Ám a tapasztalatok mást mutatnak. Hiszem, ha két ember szeretné rendezni a kapcsolatát, akkor van esély a sikerre. Persze valóban vannak olyan mérgező szituációk, amikor a különválás a megoldás.

Másrészt az egyéni konzultációkon a nőket támogatom, hogy önazonosak lehessenek, vagyis fogadják el magukat és éljenek békében önmagukkal. Természetesen ez mindenkinek mást jelent, és mindenki másképpen érheti el.

A weboldalam a “Nő a tét!!” nevet kapta. Úgy választottam nevet, hogy jól jelezze két területről van szó.  (A facebook oldalt is érdemes követni ITT.)

A párokkal végzett közös munka hozta a másik ötletet. Az együtt-nevelés honlapomon az elvált szülőket szólítom meg.

Itt elsősorban azokat a segítem, akik elváltak, de felismerték, hogy szülőtársként együtt kell működniük a számukra legfontosabb személyek, a gyerekeik miatt. Ez egy rendkívül kényes kapcsolat, hiszen nehezítik a helyzetet feldolgozatlan érzelmek, feszültségek. Úgy tapasztalom, hogy sokan még mindig félnek segítséget kérni, ha párkapcsolati problémáik vagy kommunikációs gondjaik vannak. (A honlap ITT, a facebook oldal ITT érhető el).

Fiatal pár tanácsadáson
Szeretném, ha minél több ember találhatna magának olyan segítőt, aki a lelki kérdésekben tudja őt támogatni. Legyen ez pszichológus, coach, tanácsadó, terapeuta vagy lelkész. Mindenkinek adódik olyan szituáció az életében, amikor jól jön egy másik nézőpont vagy néhány jól eltalált kérdés. Jó lenne, ha emiatt senkinek nem kellene kényelmetlenül éreznie magát. Természetesen tudom, hogy ez rövid idő alatt nem fog megváltozni, de nagyon hiszek a változásban ezen a területen.

KM: Mikor és miért váltottál?

K-T.K: Viszonylag későn, 39 évesen szültem a lányomat, és másfél év múlva a fiamat. Az egyértelmű volt számomra, hogy szeretnék a gyerekekkel néhány évig otthon maradni. Ebben a kérdésben teljesen egyet értettünk a férjemmel. Az otthon töltött idő alatt döntöttem el, hogy váltani fogok. Két oka volt a váltásnak, de azt, hogy melyik volt előbb és melyik következett utána, nem tudom megmondani. Valahogy egy időben értek össze a lehetőségek. Egyrészt régóta érlelődött bennem, hogy szeretnék újra tanulni. A segítő szerep mindig közel állt hozzám.Másrészt miután a gyerekeim megszülettek egyértelművé vált, hogy nem tudom vállalni a munkahelyemre való visszatérést. Miután a döntés megszületett tudatosan választottam képző helyet, tanfolyamokat magamnak. Korábban egy nyolcosztályos gimnáziumban tanítottam. Így sikerült jelentős tapasztalatot felhalmozni emberismeretből, kommunikációból mielőtt váltottam.Szerencsésnek tartom magamat, mert ezek alatt az évek alatt sok különleges embert ismerhettem meg a diákok, a szülők illetve a kollégáim személyében. Átéltem rengeteg sikert és persze jó pár tanulságos kudarcot. Az egykori tanítványaim ma már felnőttek. Jót szoktunk mosolyogni azon, hogy egykor a gimnáziumi órákon még nem sejtettük, egyszer ilyen témákról fogunk beszélgetni. Megtisztelőnek érzem, ha hozzám fordulnak a magánéletükkel kapcsolatban.

KM: Kérlek beszélj a nehézségekről!

K-T.K: Érdekes volt szembesülni a környezetemben élők reakcióival. A feltétlen támogatástól a teljes értetlenségig, mindennel találkoztam. “Csináld, menni fog!” vs. “Nem szabad kockáztatni a mai világban!” Nehéz volt elhagyni az alkalmazotti lét biztonságát. Különösen igaz ez az iskolák zárt világára, ahol például soha nem kellett azon gondolkodnom, vajon lesz elég diák a következő órámon.

Hirtelen megváltozott a kapcsolatom az idővel. Erős önfegyelmet kellett gyakorolnom kezdetben. Nekem nehéz volt megtanulnom, hogy nemet mondjak a családnak, vagy a barátaimnak, ha valamivel megkerestek, mondván úgy is ráérek. Korábban volt a munkámban egy fajta időbeli kiszámíthatóság, ami megkönnyítette a tervezést a mindennapokban. Persze a tapasztalat ezen a területen is nagy segítség már.
Kihívás az is, hogy az ügyfeleim egy része nem tudja megoldani, hogy reggel 8 és 16 óra között találkozzunk. Sokszor csak 18 óra után vagy esetleg szombat délelőtt tudunk dolgozni. Ehhez át kellett alakítanunk a családi időbeosztást is.

El kellettfogadnom, hogy nemcsak a párkapcsolatokkal vagy a mediációval kapcsolatosan kell folyamatosan tanulnom. Amikor belekezdtem a honlap szerkesztésébe, a marketingbe vagy a blogolásba úgy éreztem, hogy nem elhagytam a komfortzónámat,  de egyenesen az űrben lebegek.
Feladat volt az is hogy találjak egy helyszínt, ahol nyugodt körülmények között tudok dolgozni az ügyfeleimmel. Ez a téma nagyon szenzitív, nem mindegy, hogy milyen a környezet.
Érdekes volt szembesülni azzal, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy én ebből élek, vagyis fizetniük kell a munkámért.
Most éppen az egyik weboldalam teljes átalakításán, modernizálásán dolgozom. Itt is találkozom kihívásokkal. 🙂

KM: Ki segített, mi adott erőt a változtatáshoz?

Nagyon szerencsés vagyok, mert rengeteg segítséget és támogatást kaptam. Elsősorban a családomtól,  leginkább a férjemtől, aki végig kísérte a váltás folyamatát. Nem csak bizalmával támogatott, de rendszeresen feltette azokat a kényelmetlen kérdéseket, amelyeket nem szívesen válaszoltam meg még magamnak sem. Persze tudom, ilyen kérdések nélkül nem lehet továbblépni, fejlődni.
A barátaim is hittek abban, hogy sikerülni fog. Ha mélypontra kerülök, hozzájuk rendszeresen fordulhatok.
A tanulmányaim során olyan trénerekkel, mentorokkal találkoztam, akiktől nemcsak ismereteket, technikákat, de őszinte visszajelzéseket is kaptam.
Egy véletlennek köszönhetően részt vehettem a “Gyere vissza, számít a munkád” programon. Itt vállalkozói ismereteket, marketinget, kommunikációt tanultunk. Kialakult az induló vállalkozónőkből egy olyan támogató csoport, akik közül többekkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

A legtöbb erőt azonban az adja, hogy hiszem hasznos területtel foglalkozom. Hiszem, hogy a munkámmal segíteni tudok azoknak, akik hozzám fordulnak. Fel tudom tenni azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolásával elindulhatnak a megoldás felé vezető úton.

KM: Kérlek búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!

Az egyik kedvenc idézetem gyakran előkerül a saját életemben és az ügyfeleimmel közös munka során is. Az egyik legfontosabb emberi tulajdonságról, a hozzáállásról szól.

“Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.”
(J. C. Maxwell)

Úgy gondolom, rendszeresen érdemes megvizsgálnunk, hogyan reagálunk bizonyos élethelyzetekben és a saját hozzáállásunknak milyen szerepe van abban, hogy hogyan alakulnak a későbbiekben az események.

A múlt eseményei már megtörténtek, változtatni nem tudunk rajtuk, de a jelen és főleg a jövő rajtunk is múlik, milyen lesz. Ha elégedetlenek vagyunk egy helyzettel, mindig van és lesz lehetőségünk  a változtatásra. Ha bizonyos körülményeken nem tudunk változtatni, akkor változtassunk magunkon!
Hiszem, hogy mindig lehet változni vagy változtatni. Lehet, hogy kezdetben csak egészen apró dolgokon. Azonban akár kicsi, akár nagy változásokat szeretnénk elérni, minden esetben önmagunk, a saját hozzáállásunk a titok.

KM: Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok az utadon!

Ha változtatni szeretnél az életeden, új munkát lecserélni a régivel, keress meg, segítek.
Digitális Életpálya Térkép

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/151292868712517371/

Hozzászólások